Belső gyógyulás

Az evangéliumban jól látjuk Péter gyógyulását. Péterét, aki nagycsütörtökön háromszor tagadta meg Jézust. (Lk 22,54-62)

Mialatt a Mestert a főpap kérdezte, a szolgák és az őrök az udvar közepén tüzet gyújtottak és körülötte melegedtek. Egy szolgálólány megkérdezte Pétert: "Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?" Péter így felelt: "Nem vagyok." Kevéssel később a többiek is hozzámentek és erősködtek: "Nem vagy te is a tanítványai közül?" Péter így felelt: "Nem, nem vagyok." Körülbelül egy órával később egy  másik szolgálóleány is megkérdezte: "Nem téged láttalak vele a kertben?" Péter ismét tagadta és ebben a pillanatban a kakas másodszor is megszólalt.

Az Úr megfordult és rátekintett Péterre, aki ebben a pillanatban emlékezett vissza Jézus szavaira: "Mielőtt ma a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem." - erre Péter kiment és keserves sírásra fakadt. Péter tekintete találkozott Jézus gyengéd tekintetével, amely megértéssel és megbocsátással fordult felé, nem pedig szemrehányóan. Ezzel a szeretetteli pillantással kezdődött Péter belső gyógyulása.

Jézus feltámadása után, amikor Jézus a Tibériás tavánál megjelent tanítványainak, Ő maga gyújtott tüzet, hogy a halat elkészítse. (Jn 21,15-17) Aztán félrevonta Pétert a csoporttól, és háromszor megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" És Péter minden kérdésre ezt felelte: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek." A seb, amely a háromszori tagadás miatt keletkezett, a szeretet háromszori megvallása által gyógyult meg.

Ahogy Pétert minden tűz a tagadásra emlékeztette, így ez a tűz, melyet Jézus gyújtott a tó partján, mindig Jézushoz fűződő szeretetére fogja emlékeztetni.