Belső gyógyulás

Az evangéliumban jól látjuk Péter gyógyulását. Péterét, aki nagycsütörtökön háromszor tagadta meg Jézust. (Lk 22,54-62)

Mialatt a Mestert a főpap kérdezte, a szolgák és az őrök az udvar közepén tüzet gyújtottak és körülötte melegedtek. Egy szolgálólány megkérdezte Pétert: "Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványai közül?" Péter így felelt: "Nem vagyok." Kevéssel később a többiek is hozzámentek és erősködtek: "Nem vagy te is a tanítványai közül?" Péter így felelt: "Nem, nem vagyok." Körülbelül egy órával később egy  másik szolgálóleány is megkérdezte: "Nem téged láttalak vele a kertben?" Péter ismét tagadta és ebben a pillanatban a kakas másodszor is megszólalt.

Az Úr megfordult és rátekintett Péterre, aki ebben a pillanatban emlékezett vissza Jézus szavaira: "Mielőtt ma a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem." - erre Péter kiment és keserves sírásra fakadt. Péter tekintete találkozott Jézus gyengéd tekintetével, amely megértéssel és megbocsátással fordult felé, nem pedig szemrehányóan. Ezzel a szeretetteli pillantással kezdődött Péter belső gyógyulása.

Jézus feltámadása után, amikor Jézus a Tibériás tavánál megjelent tanítványainak, Ő maga gyújtott tüzet, hogy a halat elkészítse. (Jn 21,15-17) Aztán félrevonta Pétert a csoporttól, és háromszor megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" És Péter minden kérdésre ezt felelte: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek." A seb, amely a háromszori tagadás miatt keletkezett, a szeretet háromszori megvallása által gyógyult meg.

Ahogy Pétert minden tűz a tagadásra emlékeztette, így ez a tűz, melyet Jézus gyújtott a tó partján, mindig Jézushoz fűződő szeretetére fogja emlékeztetni.

Itt vagyok … használj engem Uram!

A cím kezdődhetne úgy is, hogy szólj hozzám Uram és én hallgatok Rád. Érzem, hogy hív engem az Úr. De nemcsak engem, hanem téged is! Mindenkit hív és megszólít az Úr, de nagyon kevesen vannak, akik megállnak, és azt mondják, Uram itt vagyok, használj engem. Engem! Sokan futnak, rohannak, mondván, Ó Uram, hogy gondolod, ma mozi van, Uram most nem jó, mert tervezni kell a nyaralást, tudod, hogy elfáradtam egész évben keményen güriztem. Hogy most!? Áh most nem jó, tudod mennem kell ide meg oda…  És így tovább... Számos okot és kifogást találunk, csakhogy ne legyen meg a személyes Istenkapcsolatunk.  

Korábban én is így gondolkoztam. Mégis egyszer megálltam vagy épp Isten állított meg. Lehet nem érzem magam késznek, de a szívem készséges.  Az engedelmes szív megnyitja az utat, hogy Isten működjön , cselekedjen. Az Úr nagyon sok embert akar magához vonzani. Csak azokat az embereket tudja használni, mozgósítani, akik megállnak és Istenre tekintenek.

Ki akarja érteni Jézus szavát?

Ki akarja kiásni, kikaparni a kincset?

Halászok vagyunk. Igen, emberek halászai.  Mindannyian kezünkben egy horgászbottal. Az Úr meg akar tanítani bennünket, hogyan vigyük az embereket közelebb Őhozzá. Meg akarja tanítani, hogyan szólítsuk meg az embereket, akik még nem ismerik Isten szeretetét.  A sátán el akarja pusztítani, meg akarja semmisíteni az embert mielőtt Isten beléphetne az életébe. Tudja nagyon jól ha Isten belép az emberi szívbe akkor, nincs maradása  és vesztes lesz. Az ellenség mindig megpróbálja korlátozni Istent! Lehet milliárd hazugság létezik, de csak egy igazság van!

„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?” (Márk 8,36-37)

Tanítsuk meg az ifjúságot arra, hogy földi terveik kialakításakor gondoljanak az örökkévalóságra! Tanítsuk meg őket arra, hogy válasszák a helyes alapelveket és keressék a maradandó javakat, hogy olyan kincseket gyűjtsenek maguknak a mennyben, amelyek nem enyésznek el, amelyet a tolvajok el nem lopnak, és a moly meg nem emészt… 

Marana Tha!